Ismerjük a mondást,
miszerint jóból is
megárt a sok.
Így lenne ez vajon
a tudással is?
Valószínűleg igen,
de kérdés: Mi számít soknak?
Az ember alaptermészetéből adódóan néha többet akar annál, mint amije épp van. Ezt lehet az emberi gyarlóság számlájára is írni, de véleményem szerint, ha az ember ezt tudatosan teszi,
miközben hálás az adott helyzetéért is, akkor ez nem elégedetlenkedés, hanem egészséges vágyakozás. Így ezt a tulajdonságot – bizonyos határok között – a pozitívak közé is lehetne sorolni, hisz jó motivációforrás.
A tudás kis csírája is kinövi idővel magát: egyik kérdés adódik a másik után. Ha valamit egyszer megtanulunk, főképp, ha az érdekel is, azáltal új terepre tévedünk elménk terjedelmes mezején, ezalatt pedig egyre jobban elmélyülünk az adott témában. Személyiségünk szintúgy egy összetett kérdés, ami ugyanakkor szorosan összefügg a tudással, hisz a tudás formálja a gondolatmenetünket, a gondolatmenetünk pedig fontos meghatározója a személyiségünknek. A legnagyobb veszélyt az elbizakodottság jelentheti, hisz a tudás adhat olykor túlzott önbizalmat vagy felsőbbségérzetet, ami nem fér össze a keresztény alázatos magatartásával.
A másik dolog, ami nagyon fontos, az a tudás átszűrése, forrásának a megválogatása, hisz nem mindegy, mire alapozunk. Néhány tévhit is nagyban elferdítheti világlátásunkat, ezért fontos az elővigyázatosság. A legbiztosabb, ha nem egyedül mérlegelünk, hisz kérhetünk tanácsot – nem is bárkitől, hanem Istentől, hisz ő mindennek, így a tudásnak is a forrása, ugyanakkor a személyiségünk is az ő műve által formálódhat ki igazán. Az eljárás „receptjét” pedig már Péter apostol második levelében is megtalálhatjuk, szépen levezetve, a hitből kiindulva. Mint azt fennebb is említettem, a dolgok szorosan kapcsolódnak egymáshoz, de egy ilyen hosszú lánc is végül egy dologra összpontosul: a szeretetre. Úgy gondolom, az említett idézet teljes mértékben megadja az útmutatást a tudás helyes kezeléséhez, ami által az a személyiségünknek is csak a javára válik: „Éppen ezért minden igyekezetetekkel legyetek rajta, hogy hitetek megteremje az erényt, az erény a tudást, a tudás a magatok fölötti uralmat, a magatok fölötti uralom a jóban való kitartást, a jóban való kitartás a vallásos érzületet, a vallásos érzület a testvériességet, a testvériesség pedig a szeretetet.” (2Pét 1,5–6)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése