Segítség vagy rémálom? – a modern ember egészségéről

Fodor Zsuzsanna, Kolozsvár








Az egészséges életmódról 
burjánzó rengeteg információ sokszor a nyakunkba zúdul. Amellett, hogy 
sok hasznos javaslat van, rengetegszer haszontalan 
félelmek alakulnak ki 
a jó szándékkal indított 
szavak nyomán.





Ma már minden utcasarkon kaphatunk tanácsot egészségünket illetően, s főleg sok riogatást: Ne egyél füttyfán fütyülő füttyöt, mert rákos leszel! Ne igyál túl sok vizet, mert


attól meghalhatsz (ez egy nagyon jó vicc, talán mégis előfordulhat, ha valaki nagyon mohó és megfullad)! Ne mondd azt soha, hogy nem, mert akkor valójában igen (vonzás törvénye túlságosan leegyszerűsítve, félreértve). Tudom, ironikusan hangzik ez az egész, de mintha ez lenne a legtűrhetőbb hozzáállás a témához, mert valójában nagyon is siralmas a kép.
Tény, hogy már a csapból is az egészségről szóló megszámlálhatatlan információ folyik, nem beszélve az ezekhez társuló rengeteg tudatos vagy tudatlan tiltásról, riogatásról. Tény az is, hogy a mai ember nem igazán tud egészségesen élni, s ez nem feltétlenül azért van, mert nem áll szándékában, hanem mert fizikailag annyira behatárolt. De akkor mit tehetne mégis, hogy egy kellemes vagy legalább tűrhető szintet érjen el ezen a téren?
Ez egy komplex probléma. A mai rohanás forgatagában rengeteg erőfeszítésbe és időbe kerül, ha valaki egészségesen szeretne élni, ha ez egyáltalán lehetséges bizonyos esetekben. Tehetetlenek mégsem vagyunk ezzel a kérdéssel szemben, csak ahogy már említettem: energiát, időt kell szentelni rá, amit tonnányi kitartással kell megfűszerezni. Azt a szintet soha nem érjük el, hogy úgy éljünk, mint elődeink, amikor az ízfokozó, az egy nap alatt kikelő és felhízó csirke még csak gondolatban sem létezett. De törekedhetünk arra, hogy legjobb tudásunk szerint válasszunk magunknak tevékenységeket, táplálékot stb. – egyszóval mi döntsünk saját dolgainkat illetően, lehetőségeinkhez mérten.
Legyen szó bármiről, ami érinti az egészség témát (táplálkozás, mozgás, párkapcsolatok stb.), először is fel kell ismernünk – sok esetben be kell ismernünk – jelenlegi állapotunkat. És ezt minél őszintébben tesszük, annál több esélyünk van a változtatásra. Aztán ha tisztáztuk, hol is vagyunk, meg kell határozni, mi a célunk. Ez minél világosabb, annál könnyebb elérni, igaz? Mert ha nem tudod, hová tartasz, nem is érhetsz oda. A célt pedig ki kell dekorálni motivációval: Miért szeretnél rendszeresebben mozogni, több folyadékot fogyasztani? Azért, mert valaki hátulról bökdös és már unod, vagy szeretnéd, hogy jobban érezd magad, több energiád legyen – vagyis belső motivációval, igénnyel rendelkezel? Az információk beszerzésénél is érdemes nagyon odafigyelni, szelektálni kell, mert itt is sok a „hulladék”, és óriási esélyünk van, hogy ebben a körben elvesszünk. Lehetőleg hiteles, megbízható adatokat kell beszerezni, és óvakodni a huszadik cikk böngészésétől, az ötvenedik tanfolyam kijárásától vagy a századik könyv elolvasásától. Senki élete nem változik meg, ha egész nap ül és arról olvas, hogyan kell jobbá tenni az életét. Itt jön be a cselekvés. Meg kell tenni a kijelölt lépéseket, erőfeszítésre van szükség. Nem elég csak az információ, és ha sok van belőle a tarsolyunkban, a nyakunkba zúdulhat egy nap. Mert hiába tudjuk, hogyan kell bablevest készíteni, a recept folytonos olvasgatása mellett és anélkül, hogy megfőznénk, még éhen halhatunk. 
Nem egyszerű dolog a ma emberének egészségesen élni. Sőt, sok esetben igazi kihívás. Olyan rendszerben élünk, olyan ritmusban rohanunk, ami egyszerűen nem támogat egy egészséges élet irányába, inkább felkínálja a tökéletes körülményeket, hogy lehetőleg „agymosott”, gyógyszerfüggő és állandó rettegésben élő emberek legyünk, akiket kedvük és érdekük szerint irányíthatnak. Igen, van egy rendszer, ami olyan, amilyen, és nagyon el lehet veszni ebben a rendszerben, de ha kicsit megébredünk és nézőpontot váltunk, rájövünk, van választási lehetőségünk és rajtunk múlik, hogyan látjuk ezt a rendszert, mit hozunk ki belőle, és mi magunk is mit teszünk hozzá. 
Felvázolva egyszerű, leírni könnyű, tudom. Azt is tudom, hogy a gyakorlatba sokszor beletörik a fogunk, sokszor elveszítjük a motivációnkat, és sokszor inkább döntünk az egyszerűbb kényelmi zónát előnyben részesítve, mint hogy kitartsunk szándékunk mellett. Viszont a kényelmi zónából semmi új nem születik, fejlődésről, haladásról szó sem lehet. Ha nem tudatosan, észszerűen, de rá fogunk jönni. Akkor úgyis oda jutunk, hogy megkeressük a megoldást, és megtesszük a szükséges lépéseket, hogy egy nyugodtabb, egészségesebb életet éljünk.


Nincsenek megjegyzések: