X. Piusz pápa az Inter pastoralis… kezdetű motu propriójában 1903-ban meghatározta az egyházzene három lényegi ismérvét:
szent, egyetemes és művészi.
A szent jelenti az Isten lelke által sugallt megnyilvánulási formát: az előadásban a mű hatására megélt isteni közelség révén, a zeneszerzésben pedig az ihlet maga ez a sugalmazás. Kodály Zoltán a zene nyelvét a lélek hangjának
nevezte, ezért az énekelt vagy hangszeren játszott zene lélektől lélekig hat. Ilyen értelemben egyetemes lehet minden zenei megnyilvánulás, mivel az emberek az érzelmeiken keresztül értik azt. A művészi a tartalom és forma közti egyensúlyt jelenti, jelen esetben a liturgia tartalmának funkcionalitása hatással van a megnyilvánulási formákra, szellemisége meghatározza a mű elhangzásának módját. Például a gregorián zenében évszázadok alatt a gyakorlat során kikristályosodott egy liturgiától elválaszthatatlan kifejezési forma, amely a szövegek fölötti elmélkedés eszköze. Ezzel párhuzamosan a paraliturgikus vallásos énekek a nép ajkán szintén egy lepárlási folyamat eredményeként emelik ki egy-egy ünnep tartalmát. A műzenében a zeneszerzők a különböző korok zeneszerzési technikáit felhasználva fejezték és fejezik ki mai napig is a szövegek lelki dimenzióját. Így a kortárs zenében is jelentős helyet foglal el az egyházi zene, mai módon tolmácsolva a ma emberének az örömhír aktualitását. Az újszerűség, a még soha nem hallott hangzatok frissessége is a misztérium befogadására késztet, rávilágítva a szent szövegek mindeddig feltáratlan összefüggéseire, elmélkedésre indítva az előadót és hallgatót egyaránt.
A kilencvenhetedik zsoltár felhívása, hogy „énekeljetek az Úrnak új éneket” is mutatja, hogy az örökérvényű régi mellett mindig is kutatják az újat, a jelenkorit, mert „csodákat művelt az Úr”, folytatja a zsoltár. Az ember istenképűsége az Úr eszközeként a teremtésben nyilvánul meg, az Isten az ember által is teremt új dolgokat ma a világban. Ezért feladatunk a régi ápolása és megőrzése mellett az újat is megszólaltatni.
Az alkotás során a mű lelki tartalma szellemi erőfeszítéssel válik fizikailag megszólaltathatóvá, ezért a befogadás során a hallgató és az előadó csak ugyanilyen szellemi erőfeszítéssel tudja ismét lelki dimenzióba emelni a művet. Ha felvállaljuk ezt az áldozatot, teljesebbé és személyessé tehetjük a liturgiát, és részt vehetünk Krisztus áldozatában.
Az ágostoni gondolat, miszerint aki énekelve imádkozik, kétszer imádkozik, mindezek tükrében a kortárs egyházzenében megvalósul.
Kép: A Magyar Kultúra Napján a Lux Aurumque kamarakórus énekelt a Márton Áron Főgimnáziumban Ványolós András vezényletével.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése