Mindig találunk megfelelő indokot arra, hogy miért rohanunk, miért nem hagyunk magunknak időt több mindenre. Nem engedjük meg magunknak, hogy lazábbra vegyük a dolgokat, pedig talán kellene olyan pillanat, amikor nem veszünk mindent „halál komolyan”.
A
hétvégén hangzott el a mondat, hogy rendben van az, hogy itt mókáznak az
emberek, de miért pont most, mert most nem érünk rá. Ugyanis hétvégén farsang
volt,
nem is akármilyen, a XXIV. farsang-búcsúztatót ünnepelték, szóval volt
sok meghívott, sok program, de nekünk esküvőre kellett sietni, egy igazira. A farsangi mókázás része, hogy a résztvevők, a
„maszkurák”, feltartóztathatják az embereket, megállíthatják az autókat, s
akkor engedik tovább menni, amikor ők akarják. Így esett az, hogy esküvőre
siettünk, s mondta a barátnőm, hogy máskor nyugodtan játszanak, állítsanak meg
bárkit, akár őt is, de most miért szórakoznak? Most sietünk. De a farsangozók
már nem voltak ilyen komolyak, ők nem siettek sehová, megállítottak másodjára
is, hisz ilyenkor joguk van hozzá. A farsang eredetileg ugyanis színjáték volt,
amit 20–25 fiatal játszott el a falu központjában. A népi hagyományok között
most is fontos helyet foglal el, az egyik legismertebb a gyergyóditrói
hagyomány, amit helyileg csak maszkurázásnak neveznek. Régen (ifjabbaknak
nagyon régen) csak katonaviselt, erős testalkatú férfiakat fogadtak el, ezért,
aki maszkura lehetett, annak nagy becsülete volt az ifjúság körében. Mostanra
mindez módosult. Már nincs olyan nagy kötöttség a maszkurák felvételénél, és
másként van megszervezve, mint régen. A korhatár is lecsökkent 14 és 15 éves
fiatalok is részt vehetnek benne, valamint a fizikai külsőt sem veszik
figyelembe. A jelmezek száma is sokfélébbek, és természetesen nők is részt
vehetnek. Mindenki tudja, hogy az eltelt időszak a vigasságok ideje, valamint a
farsangvégi szalmabábú égetés a tél elriasztásának a szimbóluma. Mindezeken túl
fontos tudni, hogy a hagyomány szerint Gyergyóditróban farsangkor az 1658-as
török-tatár dúlásra emlékeznek, amikor ostorral hajtották el rabszolgának az
embereket. A szórakozás mellett így a tatár dúlás megismétlődésének babonás
elriasztását is szolgálta. Az ünnepség végén pedig megvolt a kellő áthajlás a
farsangiból a böjti időszakba: nagyon régen (ifjabbaknak időszámításuk előtt)
egy cserépfazekat megtöltöttek földdel, felrakták egy karóra és lelőtték, ezt
szimbolizálta, hogy böjtben nem lakmároznak nagyokat, főként húsos ételt nem.
Vége a farsangnak, már nem állít meg bohókás jelmezű ember az úton (ideális
esetben), de magunkat egy kicsit megállíthatjuk, csak egy pillanatra, néha.
Hogy el ne rohanjunk a fontos dolgok mellett.
Kép: http://szineserdely.ro/gyergyoditroi-farsangtemetes-2016/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése