A „Mi a házasság?” kérdésre a Magyar Katolikus Lexikon
a következő meghatározással válaszol: „egy férfi és egy nő egész életre szóló,
szabad akarattal vállalt szövetsége, mely természete szerint a házasfelek
javára, gyermekek nemzésére és nevelésére irányul”.A
meghatározás első olvasatra száraznak tűnik, de kellően rávilágít a kulcsszóra:
szövetség.
Ez a fogalom legalább két
ember együttműködését jelenti egy cél elérése érdekében. A cél pedig szeretetből
elköteleződni valaki mellett, őt boldoggá tenni és együtt Isten országát
építeni,
oda eljutni. A házassági szövetségnek több összetevője van. Elsőként
feltételez egy stratégiát: Istennel együtt élni meg a házasságot; egy
állapotot: szabad akaratomból; egy indítékot: mert szeretem, nélküle nem tudom
elképzelni az életem; egy elhatározást: akkor is kitartok mellette, ha bizonyos
helyzetben érzelmeim nem ezt támogatják. Mindenki számára ismerős a „ketten
hármasban” jelszó, amely arra is utal, hogy a házasság szentségét kiszolgáltató
felek Isten segítségével, áldásával kívánnak egymás javára élni. A történelem
számtalan szövetséget említ, az utókor ellenben azokra emlékszik tisztelettel,
amikor a szövetségesek kitartottak egymás mellett, még akkor is, ha az erőviszonyok,
a pillanatnyi érdekek megváltoznak. Fontos, hogy a házasfelek emberileg mindent
megtegyenek a működőképes szövetségért. Természetesen vannak olyan esetek,
amikor erre már nincs valós lehetőség, ilyenkor egyházjogunk szeretettel
foglalkozik ezekkel. Hétéves „friss” házasként, apaként azt
tapasztaltam: egy házasság akkor jó, ha a társaddal való kapcsolat épít és nem
leépít, ha segít az Isten útján járni, ha támasz a kritikus percek idején, de
társ az örömben is. Jó hír az, hogy az udvarlás alatt zömében megismerhetjük
kiválasztottunk tulajdonságait, ezek alapján dönthetünk. Fölösleges téveszméket
ápolni: „majd megváltozik, ha gyerekünk lesz, ha munkahelyet vált, ha
elköltözünk, ha…”, és folytathatnák a sort. Nem fog. Kérdés: el tudom-e fogadni
úgy, ahogy van az elköteleződés pillanatában? Amennyiben ezek ismeretében
mondtam igent, akkor jó házasságot kötöttem. A házasság határtalan gazdagság,
amelyet igazából az tapasztalhat meg, aki házastársa javát önzetlenül,
mindenféle érdek és számítás nélkül a sajátja elé helyezi. Ennek viszonzása
révén pedig természetessé válik az egymásra figyelés, ami a szeretet nagy
katalizátora. Így érdemes csak az életre szóló döntést megélni.
Kép: Tima Annamária
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése