Ádámmal,
az első emberrel vallom, hogy nem jó az embernek egyedül lennie, mert egyedül
az ember egy senki. John C. Maxwell címadó szavaival viszont vallom, hogy együtt
tudunk lenni valakik.
Ahogy a Leckék az életről című filmben
elhangzik: „Senki nem létezhet egyedül. Nekünk szeretnünk kell egymást vagy
meghalunk.” Szükségünk van egymásra. Hiszem, hogy egy jó csapatban
az egyéni
lehetőségek és teljesítmények messze túlszárnyalják mindazt, amire „egyéniben”
lennénk képesek. Isten nem magányos farkasokként akar látni bennünket, hanem
egy – ha nem is tökéletes, de – mindenképpen hatékony, örömteli, virágzó és
gazdagító csapatban, közösségben – koinóniában. Azonban sok ember „egymásra
dobálva”, egy légtérben, egy szervezeti egységben még nem csapat automatikusan.
Az együttműködés alapelvét Szent Pál apostol
1Kor 12,12–27 részében olvashatjuk. Pál a közösségről mint testről beszél, mely
testrészekből, tagokból áll. Kifejezi, hogy a testben minden egyes testrészre,
tagra szükség van, hogy egészségesen és eredményesen működjön. A közösség,
„Krisztus teste” is különböző testrészek, tagok organikus, együttműködő,
összetartozó, egymástól 100%-ban függő egysége.
Amikor az egységről van szó, még egy nagyon
fontos bibliai alapelv áll előttünk. A 133. zsoltár ír erről: „Ó, mily szép és
mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek! … Csak oda küld az Úr áldást
és életet mindenkor.” Csak – ezt a kis szócskát nem szoktuk komolyan venni. Az
egység nem egy ideális állapot, hanem az alapfeltétele annak, hogy Isten egy
közösséget megáldjon. Enélkül ugyan megváltottak közössége vagyunk, mert a
megváltás Isten ingyenes ajándéka Jézus Krisztusban, de nem lesz áldott! Vagyis
elmarad a növekedés, a fejlődés, elmaradnak a megtérések is. Egyszerűen egység
nélkül nincs áldás! Ez a bibliai alapelv! Miért? Mert Istennek fontosabb az,
hogy formáljon bennünket, mint hogy eredményeket produkáljunk.
Egyszóval egy jól működő csapatot az egység
tesz azzá, ami. Hogy az többé nem különálló tagok összessége, hanem a csapat
része legyen. Ez egy önkéntes célorientáltságot jelent, vagyis a tagok a saját
céljaik előtt a csapat céljainak adnak elsőbbséget. Amikor ez megtörténik,
mindenki egyenrangúvá válik, és a különbségek nem az értékükben, a
hasznosságukban fog megmutatkozni, hanem a szerepeik, feladataik, felelősségeik
különbözőségében. Így ha az értékeinket összeadjuk, a közös végeredmény mindig
sokkal-sokkal nagyobb, mintha az egyéni teljesítményeket, lehetőségeket
matematikailag összegeznénk. Egy igazi csapatjátékos soha nem akar egyedül
győzni, hanem a csapata győzelmét választja a saját győzelme helyett. Győzelmét
megosztja másokkal és ezzel megsokszorozódik a győzelem.
Együttműködő ember vagy?
Te mivel gazdagítod a közösségedet
(munkatársak, család, közösség stb.)? Írj fel minél több dolgot, ami te adsz
bele a közösbe!
Mivel és milyen mértékben járulsz hozzá
csapatod győzelméhez, hatékonyságához?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése