Van még a világon…

Réti Tamás, Kolozsvár



Etika – 1. a személy természetes és alapvető készsége, szándéka a jóra, arra, hogy segítse önmaga és mások életét, anélkül, hogy kárt okozna; 2. a felelősség tana, amely azon szabályok, viselkedésformák és normák vizsgálata, mely meghatározza egy személy vagy csoport hozzáállását, magatartását; 3. erkölcsi szabályok rendszere; 
4. filozófia – az erkölcsi törvényekkel foglalkozó szakterület. 






A kérdés tehát adott: létezik erkölcs, etika a kereszténységen túl,


s ha igen, lehet-e azt helyettesíteni? A válasz egyszerű: igen, létezik. Minden vallás önmaga természetéből kifolyólag magával hordoz olyan viselkedésnormákat, amelyet tagjainak követni kell. Így a vallásosság, vallási tanrendszerek belső lényegéből kifolyólag rendelkeznek etikával, erkölcstannal. Nagyon leegyszerűsítve: mit szabad tegyen például Ukulu-Mukulu ahhoz, hogy törzsének tagjait ne bántsa meg, sőt isteneinek is tetsző életmódot folytasson. Valamint ugyanezt teszi egy jó katolikus is, vagyis mindnél több jót és kevesebb rosszat. Viszont adott a kérdés: az ateista embernek így nincs etikája? Csak emlékeztbe idézve az „átkost,” volt és van a kommunizmusnak is etikája. Ez viszont nem meglepő, mivel már Szent Pál is arra figyelmeztet, hogy az alapvető erkölcsi törvények a pogányok szívébe is be van vésve. Génjeinkben hordozzuk azt, hogy fajtársainkat védeni kell, vagy érdekes módon van bennünk egy pici hang, ami gyakran megálljt parancsol az embernek. Ez lenne a lelkiismeret, amely attól függetlenül, hogy ki milyen vallás vagy felekezet tagja, vagy azon kívüli, mindenkiben megszólal.
Most már csak az a kérdés, miben több a keresztény etika, más etikai rendszerekhez képest. Alapjáraton és első látásra azt mondhatnánk, semmiben, hiszen az alapvető természetes erkölcsi törvények megegyeznek (pl. ne ölj, tedd a jót, ne bánts mást). A jézusi etika avagy a keresztény erkölcsösség többlete viszont túlmutat ezeken a törvényeken. Olyan törvényt követel meg, próbál szívünkbe vésni Krisztus, mint az ellenségszeretet, mely az emberi mivoltunkon való felülkerekedésre ösztönöz. Mert ki a búbánat szeretné az ellenségét szeretni… Hát a jó katolikus. Viszont ne feledjük, az ellenségszeretet nem azt jelenti, hogy ölelgetni kell ellenségeinket, hanem az embernek kijáró tisztelet megadását, még annak a személynek is, aki nekünk rosszat tett. Ez viszont nem könnyű feladat.
Hogy van-e etika a keresztény etikán túl? A válasz, hogy van, különbözik attól, viszont hiszem, hogy célja egy, mégpedig egy tökéletesebb és teljesebb életet élni a földön, nem félelemben, hanem szeretetben.

Nincsenek megjegyzések: