Tankó Emőke, egyetemista, Kolozsvár
Másodéves
teológus hallgatóként egyre inkább merülnek fel bennem kérdések úgy a hétköznap
világából, mint a teológia bűvköréből.
Olyan feltevések, kérdéskörök, amelyek valószínűleg nem csak
engem foglalkoztatnak mint valláspedagógiát is tanuló hallgatót,
hanem másokat
is, akik nyitottak a hittan felé.
Ilyen kérdések közé tartozik a szent fogalmának, a
fogalom jelentésének a meglátása is. Mit is jelent a szent? Ki a szent?
Találkozhatunk napjainkban szentekkel, szent emberekkel? Lehetünk mi is szentté,
ha hétköznapjainkban is léteznek? A válasz ezekre a kérdésekre korántsem olyan
egyszerű, mint gondolnánk. A szent személy vagy szent tárgy hallatán úgy
érezzük, hogy titokzatos jelenséggel állunk szemben. Véleményem szerint ez így
is van. Magába foglal egyfajta enigmatikus tartalmat. A szent lényegében valami
tökéletes, valami gyönyörű, amire az ember vágyik, törekszik. Nem hétköznapi,
szinte felfoghatatlan, de ugyanakkor nem lehetetlen. Egy ideális létállapot.
Francoise Durand sa is ezen a síkon haladva határozza meg
a szenteket. Szerinte a szentek mindazok, akiket megérintett Isten megszentelő
kegyelme, és akik befogadják ezt az ajándékot, amely egyre inkább hasonlóvá
teszi őket Istenhez.
„A szent a Krisztus által földre hozott eszmék hírnöke.
Olyan ember, akin valamilyen módon látható Krisztus arca, aki egy erényt hősiesen
gyakorolt” – állítja Böjte Csaba. A több ezer árva gyerek oltalmazója, a dévai
Szent Ferenc Alapítvány vezetője olyan ember, akiben szerintem a Durand által
említett szent ajándék teljes mértékben ott gyökerezik, fellelhető és érezhető. A
keresztény erényeket ötvözve, életével rámutat arra, hogy mi is
kamatoztathatjuk, növelhetjük a bennük élő hitet, reményt, szeretetet, lelki
okosságot, alázatot, mértékletességet és sorolhatnám tovább. Csaba testvér élete
példaértékű. Elérhető, megvalósítható. Nincs egyedül, mellette még léteznek
emberek, akik századunkba már ráléptek a szentté váláshoz vezető útra. Számomra
példaértékűek: jelenlegi szentatyánk, Ferenc pápa, a már sokszor említett Csaba
testvér, a gyimesfelsőloki Berszán Lajos pap bácsink, Kémenes Loránt türi plébános.
Másodsorban pedig hiszem és vallom, hogy a nehéz fizikai munkát végző emberek
körében is léteznek szent életű emberek. Olyanok, akik munkájukat Istennek
ajánlják, hősiesen gyakorolják az erényeket, illetve ezek tükrében törekednek a
jóra, a szépre, Istennek tetsző életre. Ezek alapján mi is ráléphetünk az útra
és szent életű emberekké, diákokká, egyetemistákká, szülőkké válhatunk. A
világot szebbé, életünket példaértékűvé tehetjük.
Tartsunk ehhez magunkat, és ahogyan Csaba testvér is
mondja: „Ne feledjük, nem azért kell szentnek lenni, mert milyen jól fog állni
a glória, hanem mert a legnagyobb szeretet felé törekedve tiszta, mély öröm
forrása fakad fel belőlünk”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése