Mit várunk Istentől?

Tankó Emőke, egyetemista, Kolozsvár



A várakozás időszakában, a csendben kérdések tömege fogalmazódhat meg az emberben. Ebben az időszakban egy nagyon egyszerű kérdés kezdett el foglalkoztatni: Mit várunk Istentől? Mi az, amit naponta tőle várunk, követelünk, s mi az, amit elvárhatunk, ami meg is illet minket?






Úgy gondolom, nehéz ezt a kérdést teljes egészében megközelíteni, megfelelő választ adni, hiszen hajlamosak vagyunk mindent Istentől várni. Képesek vagyunk elvárni,

Cselekedve várjunk!

Grigore Beáta, Kolozsvár/Aknasugatag




Az ember élete tele van olyan pillanatokkal, amikor várnia kell. Még az se biztos, hogy van olyan pillanat, amikor nem várunk valamire. Mire, kire várunk? A vonatra, a barátunkra, a hétvégére, a holnapra, a szebb jövőre, álmaink beteljesülésére…





Mindig várunk, de vajon nem vállalunk ezzel túl nagy kockázatot? „Boldogságkeresők” vagyunk, amint azt a júliusban

Mi az, amit másoktól várunk és nem magunktól?

Jonica Xénia, egyetemista, Ozsdola/Kolozsvár




Mi az, ami rajtunk múlik a saját életpályánkat illetően, és mi az, ami kizárólagosan másoktól függ? Az emberiség mai generációja a laxizmusi vitalitást mesterfokon gyakorolja. Mindenkinek vannak jogai, ellenben gyakran megfeledkeznek a kötelességeikről.



A mindenkinek mindent szabad elmélet megrészegíti legfőképpen az ifjúságot, aminek súlyos erkölcsi, szellemi és nem utolsósorban lelki vonatkozású

Teljessé szeretnénk válni?!

Csíki Szabolcs, segédlelkész, Medgyes 







Egyre inkább az a meggyőződés él bennem, Isten nem akarja, hogy középszerű, átlagos életet éljek. Meggyőződésem az is, hogy minden egyes ember kiválóságra lett teremtve. Mindenki vágyik az elismerésre.








Sőt, nemcsak vágyunk arra, hogy elismerjenek, hanem szükségünk is van rá saját érzelmi egészségünk és énképünk érdekében. A gyerekek általában

Tehetségtelenség

(Naplórészlet)
Aranyossy Sándor, egyetemista, Budapest




Én egy igazi „anti-talent” vagyok. Két hangszeren játszom: a furulyán – muszájból kellett megtanulni, ebből nem következik, hogy őstehetség vagyok – és a nagyharangon, de igaz-e, azon nem is olyan nehéz. Habár rajzolgatni szeretek, főleg unalmas órákon, még mindig nem mondhatnám, hogy műalkotásokat hozok létre. 




Írói véna helyett meg kell elégednem egy hajszálérrel, de ennek is csak az olvasók örülhetnek, hiszen nem gazdagítom

Tehetség- vagy hivatásgondozás

Réti Tamás, tördelő, Kolozsvár



A hitoktatás a lelkipásztori munka egy részterülete, így gyerekek és/vagy felnőttek hitbe való bevezetését, a keresztény élet előélését jelenti. Ugyanakkor a katekézis interdiszciplináris tudományág is, hiszen a pedagógiát és az andragógiát, annak kutatásait, felismeréseit ötvözi a teológia megfigyeléseinek eredményeivel. 





Így a hitoktatónak kettős feladata is van: egyrészt a tehetséges gyerekek továbbfejlesztése, de ugyanakkor a hivatásgondozásban is

Tehetségkutatás a mai médiavilágban

Bartus Alpár, egyetemista, Kolozsvár




Ha bekapcsoljuk televíziós készülékünket, nagy az esélye annak, hogy egy tehetségkutató műsorba csöppenjünk bele, vagy a már tehetségesnek titulált személy előadását tekinthetjük meg. De ki is igazából a tehetséges? Hogyan váltak híressé? 





Valódi tehetségük miatt, vagy talán más is közrejátszik? Egy sajátos, velünk született testi, lelki képesség, mely által különböző dolgokat

Fontos még a tehetség?

Szilágyi Norbert, hitoktató, Szatmárnémeti




Seneca a következőképpen vélekedik a tehetségről: Diligentia maximum etiam mediocris ingenii subsidium. – azaz: A szorgalom hatalmas támasz a középszerű tehetségnek is. Elgondolkodhatunk azon, hogy mi is a tehetség, ki számít igazán tehetséges embernek?




Lássuk be, a mai világban sokszor elég, ha jókor vagyunk jó helyen, más esetekben elég gazdag családból származni, és bármi elérhető. Ilyenkor elgondolkodunk Jézus példabeszédének

Világot vakoknak, termőföldet a sivatagoknak

A talentum és  a labor viszonyának jelenben élő távlatai
Jánossi Imre, szeminarista, Gyulafehérvár




Kontraszt vagy összehasonlítás? Javasolnám a távlatnyitást a végtelenben történő párhuzamosok találkozására, melyek nem másak, mint a tehetség és a munka viszonya. 






A talentum, melynek fogalomtárába egy ókori pénzegység vagy a tehetség is belesűríthető, a labor szó pedig egyszerre jelent munkát, kínlódást, szenvedést, vajúdást. Olvasóm bizonyára bólogat, hogy e kettő találkozásához

Ötéves a Fiatal vagyok és gondolkodom rovat







 „A gondolat is életet menthet...” (Milan Kundera), mert ha gondolkodunk és ezt felvállaljuk, azt jelenti, nem vagyunk közömbösek. Hisz a gondolat valóban életet menthet – közelebb visz önmagamhoz, nyitottá tesz a másik ember felé. Ezzel a mottóval indult ezelőtt öt évvel a Fiatal vagyok és gondolkodom ifjúsági rovatunk. Öt év alatt sok fiatal írt a rovatba, emellett sokan működtek közre valamilyen formában, akiknek munkáját ezúton is köszönjük. Az évforduló alkalmával kérdeztünk néhány fiatalt.




Felleg József
magyar nyelv és irodalom szakos hallgató
Kolozsvár/Szeged
Gondolkodónak lenni számomra azt jelenti, hogy megmutathatom a világnak, hogy fiatalként is képes vagyok mérvadó

Ötéves a Fiatal vagyok és gondolkodom rovat







„A gondolat is életet menthet...” (Milan Kundera), mert ha gondolkodunk és ezt felvállaljuk, azt jelenti, nem vagyunk közömbösek. Hisz a gondolat valóban életet menthet – közelebb visz önmagamhoz, nyitottá tesz a másik ember felé. Ezzel a mottóval indult ezelőtt öt évvel a Fiatal vagyok és gondolkodom ifjúsági rovatunk. Öt év alatt sok fiatal írt a rovatba, emellett sokan működtek közre valamilyen formában, akiknek munkáját ezúton is köszönjük. Az évforduló alkalmával kérdeztünk néhány fiatalt. 


  






Dénes Gabriella
korrektor, Kolozsvár
a Vasárnap munkatársa 2009–2013 között
 Mit jelentett számodra fiatal gondolkodónak lenni?
Számomra nagyon fontos volt, amikor elindult a rovat, hiszen azt gondoltam, végre van egy olyan fórum, ahol azok a fiatalok, akik indíttatást éreznek véleményük nyilvános megfogalmazására,

Ötéves a Fiatal vagyok és gondolkodom rovat




„A gondolat is életet menthet...” (Milan Kundera), mert ha gondolkodunk és ezt felvállaljuk, azt jelenti, nem vagyunk közömbösek. Hisz a gondolat valóban életet menthet – közelebb visz önmagamhoz, nyitottá tesz a másik ember felé. Ezzel a mottóval indult ezelőtt öt évvel a Fiatal vagyok és gondolkodom ifjúsági rovatunk, mely azóta túlnőtte magát az újság hasábjain, jelenleg blog formájában is megtalálható az interneten, ugyanakkor öt év alatt két médiaképzéssel egybekötött találkozónak is otthont adott. Öt év alatt a rovatba sok és sokféle fiatal írt, emellett sokan működtek közre valamilyen formában, akiknek munkáját ezúton is köszönjük. Az évforduló alkalmával megkértük a fiatal gondolkodókat, hogy mutatkozzanak be, mondják el, mit jelent számukra fiatal gondolkodónak lenni.



Rajka Mária
orvostanhallgató, Kolozsvár
a rovat alapítója

Oscar Wilde, tizenkilencedik századi angol gondolkodó írja: „Légy önmagad. Mindenki más már foglalt.” Véleményem szerint

Változatosság és osztályra hangolódás

Hagyományos és modern oktatási módszerek
Bucur Tünde Csilla, tanár, Kolozsvár







El kell ismernünk, az elmúlt évtizedekben megváltozott az iskola, a tanár szerepe az oktatási folyamatban, a diákokat – a technikai fejlődés következtében – hatalmas és könnyen elérhető információmennyiség veszi körül, így a tanár már nem a tudás egyetlen hordozója. Az is bebizonyosodott, hogy nem a megtanulandó tartalmak, az óraszámok növelése a helyes válasz, ez csak túlterheléshez, a motiváció elvesztéséhez és hatalmas, használhatatlan lexikális tudás felhalmozásához és gyors elfelejtéséhez vezet.



Mi lenne tehát akkor eredményesebb megoldás? Az információkeresés, -válogatás, a tanulás tanítása, a hasznos, használható ismeretek és kompetenciák

Hét év otthon, avagy az élet iskolája?

Jonica Xénia, egyetemista, Ozsdola/Kolozsvár




Kinek a feladata a nevelés, az oktatás? Mennyire szétválasztható műfaj e két nemes és mégis óriási felelősséggel bíró feladat? Mikor kell pontosan elkezdeni, valamint abbahagyni? Milyen módszereket, stratégiákat kell alkalmazni? A világi mentalitás mennyire egyeztethető össze az egyházéval e téren? 




Vaspálcával, szelíd mosollyal, avagy ama bizonyos aranyközépúttal illő művelni e hivatásos munkát?
A mindenkori viselkedést nagyban meghatározza az úgynevezett „hét évnyi otthonlét”, amikor a legalapvetőbb

Hitoktatás: de minek, s de miért?

Réti Tamás, tördelő, Kolozsvár





Romániában az elmúlt tanév nagy port kavart változtatását éppen a vallási nevelés vetette fel. Lehetett hallani hideget, meleget, hogy miért kell vagy miért nem kell nekünk hittan. Az ellenérvek jogosak, és ezt el kell fogadni.



Elvégre létezik vallás- és lelkiismeret-szabadság, amelyet Románia alkotmánya biztosít minden állampolgár számára (Románia Alkotmányának 29. és 30. pontja; külön kiemelve

Tantárgy-e a hittan? Hitoktatás vagy hitre nevelés?

Gagyi Katinka, tanár, Székelyudvarhely



Az utóbbi években különféle nyomás hatására sokakban felmerül a kérdés: lehet-e oktatni a hitet? Lehet-e tanítani a vallást? Erre a nemritkán provokatív kérdésre első reakcióként kérdéssel felelek: lehet-e nevelni a testet? Hiszen tantárgyaink között szerepel a testnevelés, aminek fontosságát ezúton is hangsúlyozom.


Kétségkívül tantárgyaink többsége a szellem megmunkálásáról, az agy tornáztatásáról szól. De az ember lélek, szellem és test egysége. Amennyire nélkülözhetetlen a szellemet

A szövetség összetevői

Pénzes Lóránd, vallástanár, Sepsiszentgyörgy





A „Mi a házasság?” kérdésre a Magyar Katolikus Lexikon a következő meghatározással válaszol: „egy férfi és egy nő egész életre szóló, szabad akarattal vállalt szövetsége, mely természete szerint a házasfelek javára, gyermekek nemzésére és nevelésére irányul”.A meghatározás első olvasatra száraznak tűnik, de kellően rávilágít a kulcsszóra: szövetség.

 


Ez a fogalom legalább két ember együttműködését jelenti egy cél elérése érdekében. A cél pedig szeretetből elköteleződni valaki mellett, őt boldoggá tenni és együtt Isten országát építeni,

Megválaszolatlan kérdések tárházából

Deák Anna, Torda/Kolozsvár




A reggeli facebook-check során újabb eljegyzés híre jön, délben a kollégákkal az újság egyik párkereső rovatán mosolyogtunk, üres menetekben Gyurkó László Szerelmeskönyvét olvastam, úton hazafelé zenehallgatás közben pedig a The Man I Love című jazz-standard bukkant fel a semmiből.




Az álmodozásra hajlamos egyén azt mondaná: véletlenek márpedig nincsenek! Hideg fejjel viszont inkább arra következtetek, 

(Meg)válni, de megvallani

Miklós Ágnes, egyetemista, Kolozsvár




Ki mondhatja meg, hogy az ember mit tegyen a saját életével, problémáival? Viszont ha mindenki a maga feje után megy, akkor az meg káoszt von maga után. Mégis kinek van igaza? Mibe szólhat bele a vallás? Mibe nem szólhat bele Isten?




Elképzeléseim szerint a kérdést alapvetően az istenképünk dönti el. Milyen istenképe is van egyházainknak? Nem gondolom úgy, hogy a szerető Atya képe liberalizmus lenne! Azzal viszont nem magyaráznám, hogy

Pszichológus a házasságban

Elekes Szende, pszichológus, Sepsiszentgyörgy/Budapest





A boldog házasság a legfontosabb társas támasz, amiben egy felnőtt részesülhet élete során. Ez az a párkapcsolati forma, ami egyszerre elégíti ki az ember legmélyebb szükségleteit, úgymint a biztonság, elfogadás, autonómia, és hozzájárul az egészség, önbecsülés, lelki jóllét fenntartásához.





A magas válási statisztikára utalva azonban sokan mondják, hogy nem érdemes megházasodni, jobb nem tenni életreszóló ígéreteket egymásnak. Ebből olybá tűnik, mintha a házasság egy

Micsoda kettősfogat!

Száva Péter, vallástanár, Brassó


Esküvőre készülve sok meghatározást hall az ember, ami a házasságot illeti. A polgári esküvőn elmondják, hogy a család egy intézmény, amely a felek közös megegyezése alapján jön létre. Ezt megelőzően az ismerősők sikeresebbnél sikeresebbnek gondolt meghatározásokkal próbálják felkészíteni az ifjakat, hogy az mennyire keserves ígéret, mennyire nehéz valakivel leélni egy életet. 


Sajnos azt kell állítanom, hogy a világ látszólag csalódott a házasság intézményében. Csalódott mindabban, ami az emberi hivatást illeti. Miért? Mivel ritkák az olyan példaértékű keresztény családok, akik

Idegen voltam, és...?

Fábián Róbert, szerkesztő, Kolozsvár




Madártávlatból hangyabolynak tűnik. Ez a kép tárul elém, amikor a tévé újabb híreit nézem, s bemutatják, amint egy-egy kisebb csónakban akár száz ember is a Földközi-tengeren át nekivág „új hazát keresni”. A szebb, jobb, reménytelibb jövőt akarják, maguknak, gyerekeiknek.




Ezért senkit nem lehet elítélni, elmarasztalni. A migráció, a bevándorlás, főképp az illegális bevándorlás kérdése óriási méreteket öltött az utóbbi hónapokban, aktuális és sürgető

Szeretlek, Kolozsvár

Rajka Mária, orvostanhallgató, Kolozsvár







Az életem nem fér be egy bőröndbe. Pedig Hamvas Béla szerint „csak az örökkévalóságra érdemes berendezkedni”, és ezt én is így gondolom. Elméletben. Gyakorlatilag viszont én berendezkedő típus vagyok. Fontos számomra, hogy otthonosan, funkcionálisan és esztétikusan is kialakítsam a teret, amit még ha rövid ideig is, de használok.






Az elmúlt tanévben egy ösztöndíjnak köszönhetően Magyarországon, Debrecenben tanultam, számomra ez volt az első alkalom, mikor a lakóhelyemtől távol éltem hosszabb ideig. Ekkor tapasztaltam meg, milyen a bőröndben/zsákban

Vándorlás a Bibliában

Kocsik Zoltán, iskolalelkész, Temesvár




Azt hiszem, hogy a mai világot méltóképpen nevezhetjük az emigráció, a kivonulás, az átköltözés és a vándorlás időszakának. Emberek, népcsoportok tömegesen hagyják el otthonaikat. Ennek oka a szülőföldön kirobbant háborús helyzet vagy egyszerűen a jobb megélhetés iránti vágy. 




Ennek a nagy népmozgásnak a legfőbb célja azonban a boldogság utáni vágyban rejtőzik. Sokak számára a boldogságot a jó

Go West

Modern népvándorlás

Aranyossy Sándor, egyetemista, Budapest






A migráció közszájon forgó téma manapság a jó öreg európai kontinensen. Van, aki dolgozni akar külföldön, van, aki menekül a háború borzalmai elől, van, aki továbbképzi magát és még sorolhatnánk a népvándorlás hátterében meghúzódó motivációkat. 








Anélkül, hogy különösebben kommentálnánk az elmúlt hetek magyarországi menekültkrízisét, vagy hosszasan időznénk az egyházak jól bevált és sokat használt klisészerű retorikai fogásán: fogyunk, látni kell

Keresztényként hogyan vagyok felelős a környezetemért?

Jonica Xénia, egyetemista, Ozsdola/Kolozsvár




A felelősségtudat nem feltétlenül a mai század emberének az erénye. Nehéz szembesülni azzal, hogy vannak személyes és társadalmi elvárások, amelyeket felelősen és tudatosan kell teljesíteni, megtenni. A jó Isten a világ megteremtésekor csodálatos, értékes flóra- és faunavilágot bízott az emberre, ami természetesen a felelősséggel is együtt járt.




Napjainkban hatalmas tömegbetegséggé vált a magány és a közöny nemcsak az emberekkel, hanem a természettel szemben is. Ahhoz, hogy élni tudjunk

Ingyom-bingyom

Állatkísérletes termékek használata


Réti Tamás, tördelő, Kolozsvár





Hová mégy, te kis nyulacska, ingyom-bingyom, tá libe, tutá libe, má libe, gyógyszertárba. De mit, csinál a nyuszi a patikában? Rák elleni gyógyszert szed vagy éppen sampon-szemcseppet csöppent parányi szemébe. 





Az utóbbi években egyre növekszik a tudatos, környezetkímélő emberek száma, elég, ha az elmúlt hónapok erdőirtás elleni tüntetéseire gondolunk. Ugyanakkor az erdőirtás mellett egyre többen tiltakoznak az állatok jogai mellett; különösen a gyógyszer- és a kozmetikai cikkek

Mese a Föld napjáról

Kelemen Kinga, egyetemista, Karcfalva/Kolozsvár



Elfogyott. Azt hiszem, ez volt az utolsó fa az erdőnkben. Egy hatvanéves tölgy. A legidősebb. Igen, csak hatvan volt. Mert ha százéves lesz egy erdő, azt illik ám kivágni. Csak épp elfelejtettek időközben újakat varázsolni helyettük, mert olyan gyorsan volt szükség az összesre. 



A gyümölcsöst a gyerekek már erdőnek mondják. 
S amerre a szem ellát: dimbek-dombok, kopár síkság. Árnyékos oldal nincs: nincs, ami árnyékot vetne rá.

Felelősek vagyunk a teremtett világért?

Kiss Endre, segédlelkész, Kolozsvár





„Isten megáldotta őket, Isten szólt hozzájuk: Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá. Uralkodjatok a tenger halai, az ég madarai és minden állat fölött, amely a földön mozog” (Ter 1,28).
A teremtés könyvének idézett verse az embert nem hatalmazza fel a rombolásra, sokkal inkább a „teremtés házával” való gondos bánásmódra biztat.






A teremtett világgal szembeni helytelen magatartás okai között mindenképp szerepel a Szentírás ezen kijelentésének félreértelmezése. Az uralkodási parancs helyes értelmezését

Széthúzás helyett épülés

Kovács Ildikó, diák, Brassó



Sokat hallani, hogy a közösség létfontosságú szerepet játszik mindannyiunk életében. Fontos, hogy tartozzunk valahova. Fiatalként, még önmagunkat keresve jó, ha hozzánk hasonló emberekkel lehetünk, mert így egymástól tanulhatunk. Kamatoztathatjuk talentumainkat, sőt, kényes helyzeteket is megtanulunk kezelni.



Mint az élet minden területén, a közösségben is akadnak nehézségek, konfliktusok, és ez természetes. Ha egyszerre több különböző ember egy helyen van, nem létezik,

Sok kéz a hajban is jó!

Bőjte Csongor, egyetemista, Csíkszentdomokos/Kolozsvár



Ha kimegyünk az utcára, bekapcsoljuk a tévét vagy rádiót, vagy hosszan görgetjük megszokott weboldalainkat, sokszor találkozunk azzal a megállapítással, hogy az emberek el vannak idegenedve egymástól, közömbösek vagyunk, kihalóban a közösségek megtartóereje.


Nos, ez az a pont, amikor „kinyílik a bicska a zsebemben”, hiszen civilszervezet vezetőjeként tapasztalom, hogy közel sincs kihalóban a csapatmunka szelleme. Ha csak országunkat

Példa és szolgálat

Tímár Rita, egyetemista, Csíkszentdomokos/Kolozsvár





Amikor megkértek, hogy írjak a csapatmunkáról és a vezetésről, illetve a csapat és a vezető közötti kapcsolatról, akaratom ellenére egyből a cserkészet jutott eszembe. Hiába, immár öt éve cserkészkedek, ami bár nem olyan sok, mégis van némi tapasztalatom, ami a csapatmunkát, a közösségben való munkát, a vezetést és irányítást illeti. 




Jómagam is túlvagyok már két vezetőképzésen és háromévnyi őrsvezetésen, csapatban való munkán. A cserkészeten kívül találkoztam már más közösségekkel is,

Együttműködés. Működik?

Kovács Blanka, pasztorálasszisztens, Marosvásárhely





Gyermekként becsöppentem egy egyházi közösségbe, azaz akkor még csak csoport volt, hittanóra volt a neve, a pap bácsi beszélt, tanított, fegyelmezett, de igazán nem fogtam fel, hogy mi történik, miért kell oda járni (azon kívül, hogy elsőáldozó lehessek, mert minden harmadikos gyermek abban az időben elsőáldozó volt).






Aztán következett egy újabb szakasz, amikor kevesebben jártunk hittanra (hiszen még messze volt a bérmálás), de valami elkezdődött… kevesebben voltunk, őszinték lehettünk,

Az együttműködés: megsokszorozódás!

László Rezső, lelkész, Kapnikbánya






Ádámmal, az első emberrel vallom, hogy nem jó az embernek egyedül lennie, mert egyedül az ember egy senki. John C. Maxwell címadó szavaival viszont vallom, hogy együtt tudunk lenni valakik.






Ahogy a Leckék az életről című filmben elhangzik: „Senki nem létezhet egyedül. Nekünk szeretnünk kell egymást vagy meghalunk.” Szükségünk van egymásra. Hiszem, hogy egy jó csapatban

Nem keresztény vallások túlvilága és a keresztény üdvösség

Bartus Alpár, egyetemista, Kolozsvár



Az emberiség történetében, eddigi fejlődésében megszámlálhatatlanul sok elmélet született arról, hogy mi történhet az emberrel halála után. Ezt senki sem tudhatja pontosan, mivel ez életünk egyik legnagyobb misztériuma. Amit kijelentettek, illetve kijelentenek ebben a témában, legtöbbször találgatás vagy isteni kinyilatkoztatás. 



A vallások történetéből az ilyen találgatásokról olvashatnak a következőkben. Már az őskori ember is hitt a túlvilágban: eltemették a halottakat, többször velük együtt a hozzájuk

A kereső üdvössége

Deák Anna, egyetemista, Torda/Kolozsvár






Újabban eljutott hozzánk is annak az amerikai szokásnak a híre, amely szerint húsvétkor a nyuszi elrejti a tojásokat a kertben, majd a gyerekek feladata, hogy megtalálják a színes (csoki) tojásokat. Szinte látom magam előtt, amint ujjongva tűnnek elő a gyerekfejek egy-egy bokor mögül, felkiáltva mutatják a szerzeményt, örvendve szaladnak a kosárkához, mely egyre hamarabb telik.






Elgondolkodtam azon, hogy vajon mi az, amit az itteni gyerekek kereshetnének: Piros tojást? Locsolólistát? És mit kereshetnék én, hitemet-utamat kereső fiatal,

Az üdvösség gyermekszemmel

Gál Dávid, XII. osztály, Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum, Nagyvárad



Mikor e sorok írásába kezdek, úgy érzem magam, mint Mózes az égő csipkebokor előtt, amikor Isten egy olyan feladat elvégzésére kérte, amelyhez kicsinek érezte magát. Kevésnek érzem magam, amikor az üdvösség témájához szeretnék fiatal, néha éretlen felfogásommal hozzászólni. 


Számomra az üdvösség egy életcél. Az a célom, hogy életem végén eljussak az üdvösségre. Eszembe jut egy

Az üdvösség jó híre

Szabó Ervin, Nagyvárad, ifjúsági lelkész



Gyakran kérdeznek meg gyerekek az iskolában, hogy melyik számomra a legkedvesebb rész a Szentírásban. Zavarba hoznak, mivel nagyon nehéz csak egyetlen részt kiragadnom és felmutatnom, hogy ez a fejezet vagy történet áll legközelebb hozzám. Könnyebb helyzet elé állítanának, ha arra kérnének föl, hogy egy szóban foglaljam össze a Biblia lényegét.




Ez a szó az én meglátásomban az üdvösség. Mikor az üdvösség témáját kezdtem vizsgálni, nem gondoltam, hogy itt fogom megtalálni a Szentírás mondanivalóját. Hiszen az egyik legtitokzatosabb kifejezés az

Hú, de tele vagyok – avagy a böjt hatása a szervezetre

Réti Tamás, Kolozsvár



Már a vallási szocializáció kezdeti szakaszán megtanulja minden jó katolikus, a böjt azt jelenti, hogy nem eszünk húst. Érdekes volt megtapasztalni, míg hitoktató voltam, illetve egyszerű emberekkel beszélgetve, a böjt szó hallatán majdnem mindig azt a választ kapjuk: nem eszünk húst. 





A böjt viszont sokkal komplexebb vallásfenomenológiai jelenség, mint csak arra redukálni, hogy nem fogyasztunk állati eredetű tápanyagforrásokat. A böjt a lelki, pszichés, spirituális, de ugyanakkor

A kérdés súlya

Miklós Ágnes, egyetemista, Kolozsvár




A böjtről sokan és sokféleképpen megírtak már mindent: hogyan mondjunk le számunkra kedves dolgokról, mikor és mennyi húst szabad fogyasztani. Úgy gondolom, hogy nagy kényelem az ember részéről ennyiben látni a dolgokat.




Jézus kiment a pusztába, és igen, nem evett. Nem evett, mert nem volt amit. De Jézus böjtje nem (csak) ebben állt. Jézusnak a kísértéseivel