A zseni a káoszban...

Hogyan tudjuk önmagunkat fegyelemre nevelni?

Albert Zsuzsanna, bábszínész, Csíkszereda

„A zseni a káoszban is kiismeri magát, rendre csak a hülyének van szüksége” – olvastam tinédzserként nagybátyám barátnőjének falán, és azon nyomban mottómmá is vált a gondolat. 

Ezzel egyetemben természetesen rögtön a zsenik közé soroltam magam, ugyanis a rendrakás ihletett pillanatai csak néha látogattak meg. Hogy valóban bölcs-e a gondolat,

azóta már kétlem, ám tény, hogy egyfajta felmentést adott: kényelmesebb volt rendetlenségben és zseni-tudatban élni, mint fordítva. Sajnos ez az elképzelés nemhogy növelte volna zsenialitásom, épp ellenkezőleg. Hiába találtam meg mindent azonnal a káoszban is, én elvesztem benne. Talán mégsem voltam zseni? – ennek eldöntését az utókorra bízom – de gondolom azt már mindenki tapasztalta, hogy a káosz, a rendetlenség, szétosztja a figyelmünket, megcsapolja tettrekészségünket, és elszívja az energiáinkat. Épp ezért fontos, hogy rendet tartsunk nem csak a környezetünkben, de elsősorban a lelkünkben és a tudatunkban, ehhez pedig koncentrációra, fegyelemre van szükségünk, egyfajta önkontrollra.

Csíkszentmihályi Mihály a boldogság élményét, az áramlat-élményt egyenesen a tudatban lévő renddel azonosítja. Kutatásai során arra a következtetésre jutott, hogy azok az emberek, akik nem képesek megszűrni az információt úgy, hogy csak a számukra fontosakra koncentráljanak, a többit meg kizárják, nagyon ritkán élnek át igazán boldog pillanatokat. Aki képtelen fegyelmezni a tudatát, nem tud igazán elmerülni egyetlen tevékenységben sem úgy, hogy az valóban örömet nyújtson számára. Ám „amikor kiválasztunk egy célt, és koncentrációs képességünk végső határáig küzdünk érte, akkor bármit is csinálunk, élvezetes lesz.” – írja a kutató, aki már több évtizede a boldogság pillanatait tanulmányozza. (Csíkszentmihályi Mihály: Flow – Az áramlat – A tökéletes élmény pszichológiája)

A jól-lét, az örömteli lét pedig azt hiszem, a rendben és a harmóniában rejlik, hisz a természetben is minden e szerint működik. Ám az emberi tudatban lévő rend nem ennyire magától értetődő. Azért nekünk is harcolnunk kell, a Teremtő társaivá kell válnunk. Fegyelmeznünk kell a szanaszét szaladgáló gondolatokat, és közös mederbe terelnünk. Ehhez jó eszköz lehet a körülöttünk lévő rend kialakítása. Ahogy hatással vagyunk a környezetünkre, az is visszahat ránk. Igazából bármi, ami rendet teremt bennünk, bármi, ami rendszerezi a folyton szétszóródó energiáinkat, ami keretet biztosít az életünknek, jó eszköz lehet arra, hogy fegyelemre neveljük a tudatunkat. Sajnos e téren kevesebb a sikerélményem, mint a legtöbb olvasónak, ám próbálkozásom annál több van, és egy dologban bizonyos vagyok: ezt mindenkinek gyakorolnia kell, mégpedig olyan türelemmel és odaadással, ahogy a kisbaba tanul járni: egy-két lépéssel, sok-sok eleséssel, ugyanannyi felkeléssel, és újra néhány lépéssel.

Végezetül pedig egy idézet Cullen Hightower tollából: „A fegyelem szabadság nélkül – zsarnokság. A szabadság fegyelem nélkül – káosz. ”

Jó gyakorlást mindenkinek!